Retro sümegi vurstli hangulat
A szabadtéri közösségi szórakozás egyik formája a vurstli, elsőként fővárosi parkokban jelent meg a 19-20 század fordulóján, melynek ötlete Bécsből származott. A fővárosban a vurstli első aranykorában vasárnaponként, több ezren szórakoztak ahol eleinte óriáskerék, majd az 1906-ban átadott, gazdagon díszített körhinta is rendkívül közkedvelt volt.
Fővárosi mintára aztán, a vidéki településeken is megjelentek vásárok alkalmával a vursti szórakoztató elemei is. Volt körhinta, lánchinta, virsli, sör, vattacukor, ringlispíl, főtt kukorica és természetesen az elmaradhatatlan céllövölde.
Biztosan sokan emlékeznek még a hangulatra, melynek szerves része volt Sümegen Árpi Bácsi is, aki céllövöldés volt. A marketing retro formáját prezentálta, mikor kezével ütötte bódéja oldalát, közben hangosan kiabálva igyekezett minél többeket a céllövöldéhez csalogatni. Bódéjában felsorakoztatott pálcákon hívogató ajándékok sorakoztak, értéküket tekintve, pálca számok szerinti nehézségi fokozatokba rendezve. Az ügyes céllövő a coca-cola, porcelán lovacska , baba, és hasonló csecsebecse büszke tulajdonosa lehetett, ha célba talált. Nyilván az „ellőtt” tárgy értékét otthon aztán a polcon jelentősen növelte, a céllövő büszkesége és a vurstli emléke, mikoris ezt a hősies tettet végrehajtotta.
No de hogy a célra tartó ügyességén mennyi múlott, ezt már némi misztikum is övezi. Állítólag ugyanis Árpi Bácsi, nem csupán a retro marketinget fejlesztette tökéletesre, de komoly gazdasági szempontokat is szem előtt tartva vezette üzletét. Az ügyfelek megtartása érdekében állítólag olyasmikre is képes volt, mint például a fegyver lövedék „szoknyájának” foggal történő alakítása. A töltény szoknyáját megrágva ugyanis az félre hordott, így a kissé csalódott, de még elég izgatott ügyfél újra célra tartott. Állítólag előfordult, hogy a fenti gazdasági érdekek mentén elkövetett huncutságnak néha szemtanúja is akadt. Ő kiabálva figyelmeztette a gyanútlan vállalkozót, és ilyenkor más típusú üzleti stratégiára volt szükség.
Ilyen is akadt Árpi bácsi tarsolyában. Kissé nyugtatva, de közben bíztatva a vállalkozó ügyfelet, gyakorlott kézmozdulattal kicsit állított a fegyveren, ami éppen arra volt elég, hogy az enyhén „félrehordjon”. Így fordulhatott elő, hogy egy-egy csecsebecse már-már ereklyeként szerepelt sokak kívánság listáján.
Tudom, az idő sok mindent megszépít. De talán más oka is van annak, hogy mi, akik ismertük Árpi bácsit, sokszor érezzük úgy, milyen jó volt a búcsúi sokadalomban együtt lenni!
Végh László
Legutóbbi hozzászólások