Az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet felmérése szerint, a keresztényüldözés világszinten drámai méreteket ölt. A nagyfokú üldözés és hátrányos megkülönböztetés miatt szenvedők száma a világon már 2020-ban meghaladta a 340 milliót, -írja a vaticanews.va. A számok szerint minden nyolcadik keresztény üldöztetést szenved el a hite miatt.

A hitük miatt üldözöttek száma az elmúlt 30 évben nem látott méreteket öltött, és csaknem negyedével nőtt azoknak a keresztényeknek a száma, akit hite miatt gyilkoltak meg.

Napjainkban a modern kor vívmányai is tökéletes lehetőséggel szolgálhatnak a keresztények üldözésére és diszkriminációjára.

Az internet és online tér világa bármit elbír. Sajnos hazánkban is megfigyelhető tendencia, hogy a baloldali politikai elveket vallók és azok sajtóorgánumai előszeretettel valósítják meg a keresztényüldözés „újragondolt” formáját. Az 1979 óta létező, és 2014 óta ismét magyar tulajdonú lap, a HVG egy publicistája példának okáért úgy tűnik, szinte erre „szakosodott”.

De mire is?

A lap, a küldetése szerint az „olvasókat függetlenül és tényszerűen tájékoztató” írások megjelentetése, melyeket nyomtatott és online formában is elérhet a lakosság.

Fent említett, „független ateista” újságírójuk tollából származó írásokból egyértelműen kitűnik, a szerző nem hisz Istenben.

Önmagában az, ha valaki ateistának vallja magát, azaz Isten nemmlétéről való meggyőződésben él, nyilvánvalóan saját értékrendet tükrözve, akár ki is nyilvánítható. Nincs ebben semmi különös, főképp nem egy olyan publicista esetében, akinek „szakmai szempontok” okán is fontos az olvasottság. Azt, hogy ő ateista azonban vélhetően- már az említett szakmai szempontok közül az önismétlés tilalma miatt is- bőven elég lehetne az olvasók tudtára adni mondjuk egyszer. Esetleg adott, adekvát helyzetben akkor, ha őt erről valaki kérdezi.

A szerző „munkáit” olvasva azonban látható, közel sem erről van szó.

Nem kell túl sok értékes időt rászánnunk arra, hogy írásaiból az alább idézetteket összegyűjtve kiderüljön, nem személyes meggyőződéséről kíván folytonosan publikálni, hanem a keresztény embertársairól alkotott „véleményét népszerűsíteni.”

Idézett jelzői a következők:

„valláskárosult őrültek”,

„sötét középkor”,

„ájtatoskodók”

„a hit nem más, mint ordenáré buzizás”,

”varázslási szertartás”

„sámánok vezette kolónia”

„vallásos tébolyban tenyésző terheltek”

„ijesztő jelenség”

„keresztény”(a kifejezés idézőlejben),

„rémisztő képződmények”

„a pap kitalált lényekről mond meséket”

„hitvédelem címszó alatt találhatók a legviccesebb darabok”

”bencés kiadvány a kilencvenes évek legmókásabb zsebkönyve”

„a vallás tömény irracionalizmus, aprólékos rendszerbe szervezve”

„idétlen gondolat, hogy egy csecsemőt össze kell vizezni és attól jobb lesz az élete”

„buta elképzelés a ránk vigyázó isten”

Az első olvasat után érzett elképedéstől átitatott szomorúság és csömör érzést követően felötlik az emberben a gondolat:

De miért? Egy olyan ember, aki munkájából adódóan széles rétegekhez képes eljuttatni írásait, miért nyilatkozik így embertársairól?

A választ keresve a szerző sorai között, talán akadhatnánk megoldásra, mégpedig a „a hit nem más, mint ordenáré buzizás” kijelentésében. Ez azonban rendkívül gyenge lábakon állna. Valószínűleg ugyanis, pontosan ő is tudja, a keresztény ember éppen azzal nem jellemezhető, hogy „ordenáré” módon bárkit vagy bárkiket megkülönböztessen embertársai közül.

Jóérzésű keresztény ember sosem hangoztatna nyilvánosan hasonlókat senkiről, és a szerző által(!) „buziknak” megkülönböztetett emberekről sem.

A választ tehát nem ebben találjuk.

A Szentírásban olvashatjuk: A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.” ( Zsidóknak írt levél, 11,1)

A hit fenti definícióját értelmezve, aki nem hisz, az nem remélhet olyan dologban, melyekhez  nincs biztosítéka, és nem tud hinni abban, amit nem lát. A gondolatmenet alapján tehát, a hívőknek vannak „olyan képességeik”, melyek az ateistának nincsenek. Ez lehet talán a válasz? Ez kelt gyűlöletet benne? Ez indítja gúnyolódásra és üldözésre? Szeretne ezeknek a „képességeknek” a birtokában lenni? Ez a válasz sem valószínű, hiszen akkor talán épp ellenkezőleg tenne, és a hit felé fordulna.

„Munkáit” tovább olvasva érthetjük meg, hogy egy „újragondolt ateista” keresztényüldözésének lehetünk tanúi.

Nézzük csak:

 „… azzal, hogy röhögök rajta, tehát ateista vagyok.”

A liberális ideológiai eszméket vallóktól már megszokhattuk, hogy számos lényeges fogalmat kiüresítve, újrafogalmazva egyenlőséget hangoztató álarc mögé bújva igyekeznek céljaikat elérni.

Itt sincs másról szó.

A publicista nemes egyszerűséggel egyenlőséget von az ateista ember és a keresztényt nyilvánosan gúnyoló és üldöző ember között. Egy ismert újság munkatársaként, a „véleménynyilvánítás szabadság” definíció kereteinek kiszélesítésével majd azok teljes eltörlésével, nyilvánosan gyalázhat, gúnyolhat és üldözhet keresztény embereket, 2000 éves emberi kultúrát, ünnepeket és bármit, ami a keresztény hívő ember számára szent.

Írásain nyilván, minden jóérzésű ateista is elborzad. Nem csak a keresztény ember teheti fel a kérdést: Milyen alapon? Hogy lehet joga hozzá? Hogy teheti meg? De bizony az ateisták is jogosan háborodhatnak fel!

Az Isten nemlétének meggyőződésében élő ember- a keresztények szerint is(!)- nem a gyűlölködő, kirekesztő és másokat üldöző emberrel egyenlő! 

Az, aki az ateistákat a keresztényüldözőkkel kívánja azonosítani, annak nem lehet más célja, mint az, hogy  egy „újragondolt ateista” definíció létrehozásával kívánja szélesíteni és „népszerűsíteni” a keresztényüldözést!

Milyen különös ugye? Mikor már a kereszténynek kell védeni a (valódi) ateistákat!

Ez már valóban a vég kezdete.

Kiemelt kép forrás: Halálra szánt keresztények a római nagycirkuszban, PINTEREST

Dr. Szabó Krisztina