Gyökerek

„A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.”

Illyés Gyula szavai napról napra egyre aktuálisabbá válnak. A Védett Társadalom Alapítvány csemetéjét egy évvel ezelőtt ültettük el. Hála sokak gondoskodásának, közös kertünkben terebélyes lombozatú fává sarjadt ez idő alatt. Mi mégis a látható része mellett a láthatatlanra, e fa gyökereire szeretnénk újból és újból felhívni védőtársaink figyelmét. Mert a viharban szükséges még mélyebbre növesztenünk azokat. A képzeletbeli hasonlatot a valóságba átültetve, a mi közösségünk, hálózatunk alapjait, stabilitását és éltető erejét egyaránt ennek a gyökérzetnek, a Manifesztumban foglalt vállalásainknak és állásfoglalásunknak köszönhetjük.

Ezek közül hírlevelünkben ma egy különösen aktuálisra szeretném ráirányítani a figyelmüket. Alapító okiratunkban deklaráltuk, hogy szervezetünk fellép a fizikai, erkölcsi és biológiai határok felszámolására irányuló társadalmi folyamatok, kezdeményezések ellen. Elhatároztuk, hogy a céljainkkal egyetértőkkel összekapaszkodva védjük (mások mellett) az egy férfi és egy nő házasságán alapuló, természetes családmodellt, a vallás- és lelkiismereti szabadságot, az erkölcs, a kultúra és a nemzet identitását alkotó hagyományok folytonosságát, valamint a területi integritást, a belső béke és biztonság fenntartása céljából.

Az elmúlt napokban a nyilvánosságban heves vita- és támadássorozat bontakozott ki a magyar miniszterelnök emberi fajok keveredéséről, az európai jövőről kifejtett véleménye nyomán.

A téma kapcsán szükségesnek tartunk néhány fontos körülményt leszögezni. Például azt, hogy a beszédben nem esett szó arról, hogy bármely faj alsóbb- vagy felsőbbrendű lenne, sem érzelmi viszonyulásról egyik vagy másik csoport irányába. A hirtelen támadt „viharban” ezzel szemben túlzottan is sok a – főként negatív – érzelem és megint aggasztóan kevés az érv. Ezért úgy látjuk, hogy egy-két józan gondolat újbóli elismétlése szükségeltetik.

Az emberi fajok különböznek egymástól, ez a gyakran citált sokszínűség alapja; a különbségeink értékesek és érdekesek, vigyáznunk kell rájuk. Az európai keresztény kultúrkörhöz tartozó nemzetek ilyen jellegzetes értékei például a keresztény házasság, a vallási tolerancia és szabad vallásgyakorlás, az élet védelme, a saját és mások kultúrájának tisztelete és elfogadása. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani társadalmaink egyedi vonásait és értékeit, meg kell őrizni őket. A megőrzés egyik módja pedig a józan bevándorláspolitika, az illegális migráció és a keveredés korlátozása.

A magyar miniszterelnök nem szorul védelemre az általa kimondott szavak és gondolatok értelmezése terén. Vele épp az a baj – mármint a liberális és brüsszeli bürokraták oldaláról nézve -, hogy egyáltalán megszólal. Mert ha megteszi, biztos, hogy érzékeny pontra tapint, liberális tabukat ostromol, vagy kényelmetlen igazságokat mond ki. Ilyenkor a betárazott sztereotípiák azonnal rohamra indulnak, az ellenzéki tábor ezzel kívánja érzékeltetni, hogy – bármilyen meglepő, de – ők is jelen vannak, sőt, még véleményük is van. Az esetlenség csupán az benne, hogy másokhoz mérten, főként Orbán Viktorhoz képest próbálják igazolni létezésüket?

Elegánsabb lenne, ha időnként saját ötlettől vezérelt gondolataikat is megosztanák a demográfiai kihívások, a migráció és egyéb aktualitások mentén. Nem kizárt, hogy talán kifogytak a progresszív célpontokból, hisz a katolikus hitet már legyalázták, a hazaszeretetet és a nemzet értékrendjét már eleget ócsárolták a globális világ ideája érdekében, és a transzgender ideológia kizárólagos érvényre juttatásával a normális apa, anya, gyermekek alkotta családformát is rég üldözőbe vették. Nyilvánvalóan nem maradt más a tarsolyban, mint feszülten várni például az orbáni kijelentéseket. Most viszont, már ami a Tusnádon elhangzott Orbán Viktor-beszédet illeti, mellétrafáltak. Különösen a „kivel lehet, kell és szabad együtt élni Európában” kezdetű gondolatsor kritikájával. Mégpedig Charles de Gaulle miatt. Franciaország volt köztársasági elnökét – a II. világháború egyik hőse, aki a franciákat vezette, együtt a szövetséges angol-amerikai hadtestekkel a németek ellen – lehet bármi módon minősíteni, de hogy náci lett volna, az a legkevésbé sem állítható.

„Nem szabad köntörfalaznunk. Nagyszerű, hogy vannak sárga franciák, fekete franciák és barna franciák. Azt bizonyítják, hogy Franciaország minden faj számára nyitott és egyetemes elkötelezettséggel rendelkezik. De csak azzal a kikötéssel, hogy megmaradnak egy csekély létszámú kisebbségnek. Máskülönben Franciaország már nem lenne többé Franciaország. Azért mi mégiscsak és mindenekelőtt a fehér fajhoz tartozó, görög és latin kultúrájú és keresztény vallású európai népek vagyunk…”

A fenti bekezdés Jean Raspail: A szentek tábora – erősen ajánlott olvasmány – könyvéből szó szerinti idézet, mely Charles de Gaulle-tól származik, 1959-ből. Mindezek ismeretében, a magyar miniszterelnököt meglehetősen nehéz – és persze álságos is – szélsőséges, Európába nem való politikusként kategorizálni. Ráadásul, nem csak a volt francia köztársasági elnöktől lehetne idézni hasonló tartalmú megállapításokat, hanem legalább 3-400 millió európai honfitársunktól is, akik már érzik, mi meg itt, a Kárpátok árnyékában már tudjuk, hová vezet az Orwell által is – Orwell:1984 – megírt világkísérlet.

Védett Társadalom Alapítvány

Földi László a kuratórium elnöke