Tavalyi évben már hazánkban is nagy port kavart fel egy Balatonparti településen történt esemény. Ott a nyaralók, írásos petícióval fordultak a polgármesterhez követelve, hogy szűntessék be a hajnali harangszót, mert az zavarja a pihenésüket. A helyi lakosság megdöbbenve állt az esemény előtt, különösen akkor, mikor a következő petíció már a kakasok elhallgattatását követelte.
Elgondolkodtató, mi történne akkor, ha a pihenés közben „hangot adó” nyaraló ellen indulna hasonló kezdeményezés.
Az ember vágya a nyugalom és csend iránt önmagában nem volna meglepő. Napjainkban mindez mégis elgondolkoztató. Ahogy Sarah Bíboros fogalmaz: „ A modern ember azáltal, hogy elfordult Istentől a zaj pillanatnyi megszűnésével nyomasztó csöndben és aggasztó megpróbáltatás közepette találja magát. Az élet csöndes kapcsolata az ember bensője és Isten között. A nagy dolgok csöndben teljesednek be. Isten a csöndben cselekszik.”
Világunk hangos zűrzavarát a Csönd Ereje című könyvben tökéletesen jellemzi a Bíboros: „ A zaj fáraszt, és az az érzésünk, hogy a csönd elérhetetlen oázissá lett. Sokan kénytelenek zűrzavarban dolgozni, ami szorongást vált ki és kivetkőztet emberi mivoltunkból. A városok lázas tevékenységek színhelyévé lettek, és még éjszaka sem kímélik az erőszakos hangok. Zaj nélkül a posztmodern ember süket, és idegesítő nyugtalanságba zuhan. Megszokta az állandó alapzajt, mely megbetegíti és megnyugtatja. Zaj nélkül az ember izgatott, lázas, elveszett. A zaj biztonságot ad neki mint a kábítószer, amitől függőségbe kerül. Az ünnep látszatát keltve a zaj forgatag, amely elsodorja az embert attól, hogy szembenézzen saját magával.”
A technika vívmányai, a kommunikáció korábban elképzelhetetlen formái és gyorsasága állandó ingerekkel töltik meg amúgy is zajos világunkat. Nagyvárosból Balatonra utazó, pihenni vágyó emberről gondolhatnánk, éppen a csöndet keresi. De vajon valóban a csöndben cselekvő Istennel akar-e találkozni akkor, ha éppen a harangok hangja ébreszt benne felháborodást? Nyilván nem.
Míg hazánkban a fenti eseményt kezdeményezők petíciójuk indokaként, csupán a harang, pihenést és nyugalmat megzavaró hangját nevezték meg, Németországban is hasonló kezdeményezés indult, mely azonban már többet elárul a kezdeményezők vallással kapcsolatos nézeteiről.
Napokban a sajtóban napvilágot látott hír szerint, Németországban külön társaságot hoztak létre annak érdekében, hogy elhallgattassák a harangokat. A magukat „Nem vallásos emberek központi tanácsának” nevező társaság fő nézete szerint a vallási hovatartozás magánügy, és többek között a vallási szimbólumok közterületről való eltávolítását kérik. A Tanács vezetője szerint hamarosan a vallástalan emberek lesznek abszolút többségben. Véleményük szerint a Német kormánynak most van „történelmi lehetősége arra, hogy olyan országgá tegye Németországot „amelyben minden világnézetű ember egyenrangúan és önrendelkezve élhet.”
Ez a Német Tanács tehát egyértelműbben fogalmazott, mint a pusztán harangszót ellenző balatoni nyaralók. Állasfoglalásuk érthető, világos és nyíltan vallás ellenes.
Ideológiájuk a sátáni káoszkeltésre jellemzően azonban komoly önellentmondásokkal is telt.
Mint ismert, Olaf Scholz német kancellár eskütételekor, esküje szövegéből kihagyta a szabadon választható: „Isten engem úgy segéljen” részt. A szabadon választható rész kihagyásával, pontosan a német kancellár maga támasztotta alá, miszerint jelenleg „minden világnézetű ember egyenrangúan és önrendelkezve élhet.”
Vajon rövid időn belül a hívők is elmondhatják majd ugyanezt?
Legutóbbi hozzászólások